Annak ellenére, hogy végzettségemet tekintve közgazdász vagyok, aktívan sportolok, mióta az eszemet tudom. Rengeteg sportágat kipróbáltam, de végül leragadtam az atlétikánál. (Szerencsésnek mondhatom magam, mivel bármibe is kezdtem, szüleim maximálisan támogattak, és ez így van a mai napig. Köszönöm! :) Ennek (is) köszönhetően tizenöt éven keresztül minden nap ott voltam a pályán, ahol értek kudarcok és sikerek egyaránt. Az élsport számos lemondással járt, viszont azok a pillanatok, amikor elértem a kitűzött céljaim, mindenért kárpótoltak. Tíz éven keresztül voltam a magyar válogatott tagja (400 m, 400 m gát), és tizenhatszor szereztem magyar bajnoki címet. Az évek alatt több világversenyre is kijutottam, és 2005-ben az Európai Ifjúsági Olimpián a dobogó második fokára is felállhattam a 4x100 m-es női váltó tagjaként. Ez volt életem egyik legmeghatározóbb (sport) élménye. 

 

2012 nyarán versenyeztem utoljára atlétika pályán. Teltek a hónapok, és egy nap úgy ébredtem, hogy ez nem én vagyok, hiszen nekem szükségem van a kihívásokra, a mindennapi sikerélményre és motivációra. Ezt követően kezdtem újra edzeni, eleinte TRX edzésre jártam, amit később a CrossFit váltott fel, és nagyon hamar újra formába kerültem. Akkor még nem sejtettem, hogy nem sokkal később ehhez edzőként másokat is hozzá tudok majd segíteni, viszont 2015 óta a sport már nem “csak” a hobbim, hanem a “munkám” is.

​

Sokat gondolkodtam azon, hogy miként lehetne megfogalmazni azt, ami engem a legjobban motivált az elmúlt pár évben. Röviden talán úgy, hogy amit megtehetek, azt meg kell tennem. Ezt pedig úgy értem, hogy saját magamnak mindig lehet egy “jobbik” énje. Aki erősebb, állóképesebb, gyorsabb, energikusabb, formásabb, izmosabb, és aki sokkal jobban érzi magát a bőrében. Nyilván ez mindenkinél így van, és úgy gondolom, hogy fontos, hogy kizárólag csak saját magunkhoz hasonlítsuk magunkat. Ez az egy életem van, és úgy érzem, hogy tartozom magamnak és a testemnek azzal, hogy a lehető legjobb formában tartom. És amit egyszer már elértem, tudom, hogy képes vagyok rá újra meg újra. Régebben sokan kérdezték tőlem, hogy meddig akarok sportolni… így utólag visszagondolva nem is értem ezt a kérdést. Bár ez akkor még a versenysportra vonatkozott, és legtöbbször azt a választ adtam, hogy amíg babàm nem lesz. Ez végül így is történt… de miért kellene, hogy vége legyen?! 2017 novemberében megszületett a kislányunk, Milla, és már nem is emlékszem, milyen volt nélküle. Császáros baba, így 6 hetet kötelezően kellett várnom, mielőtt bármilyen mozgást elkezdtem volna. Ezt ki is vártam. Aztán 6 héttel szülés után elkezdtem a 3 hónapos Z2-Start programunkat. Elsősorban magamért. Volt-e lelkiismeret furdalásom emiatt? Volt. Pedig ez a hét 168 órájából 3-at jelentett, és ezt Milla mindig végigaludta. De azt hiszem ez így természetes, minden percben, amikor nincs velem, hiányzik. És az is igaz, hogy nem is tudtam volna ezt megtenni a szüleim segítsége és az unokájuk iránt érzett határtalan szeretete nélkül. Ezt nagyon köszönöm nektek! (Milla jelenleg másfél éves és a mai napig szopizik, tehát a mozgás ezen semmit nem befolyásolt.)

​

Aki korábban is olvasott már tőlünk bármilyen bejegyzést, vagy ismeri „missziónkat” a Z2 kapcsán, nem lepődik meg azon, hogy folyamatosan tanulunk és fejlesztjük magunkat. Soha nem gondoltuk, hogy mindent tudunk, és bármivel kapcsolatban is fejtjük ki a véleményünket, illetve minden, ami a szakmai munkánkat illeti a sport területén is, sok-sok tanulásra épül. És ami még ennél is fontosabb, hogy azt a tudás honnan szerezzük/ szereztük meg!

Számomra most egy rendkívül izgalmas és hosszú út vette kezdetét. Közel 6 éve kezdett foglalkoztatni a táplálkozás területe, és ezalatt már sikerült némi tudást magamévá tenni, de saját magam miatt és miattatok is döntöttem úgy, hogy ezt „hivatalos” keretek közé öltöm, ráadásul nem is akárhol és akárkitől. A Táplálkozás Beállítás csapat Bartha Ákos vezetésével elindította az Alkalmazott Táplálkozástudományi képzését, melynek részvételére összesen 40-en kaptunk lehetőséget az országban.

​

Végül pedig, arra biztatlak Téged, kedves olvasó, akár diákként, anyukaként, dolgozóként, üzletemberként, orvosként vagy sportolóként ülsz most a géped vagy a telefonod előtt, hogy add meg magadnak és a testednek a lehetőséget arra, hogy "legyél a legjobb Önmagad"!

​